Menni, és menni hagyni, avagy az utak királya nem az, aki mindenkit maga mögé utasít!

Ma már egyre inkább úgy vezetek, hogy a közlekedést egy nagy társasjátéknak fogom föl, ahol a cél nem a győzelem, hanem az, hogy mindenki épségben odaérjen a céljához, a lehető leggyorsabban és a legkisebb stressz árán. Ezért, ha valaki elém vág, vagy esetleg más kellemetlenséget okoz, azt nem akarom kioktatni, és nem terhelem a saját elmémet, nem veszélyeztetem a saját biztonságomat azzal, hogy "jól megmutassam neki", hanem egyszerűen hagyom, hadd menjen. Közlekedésileg, és lelkileg is "elengedem". 

33. Azok számára, akik sietnek, nem a nyomakodás, illetve a gyorshajtás, a lámpától lámpáig való gyorsítás, a sávok közötti cikázás jelenti a gyors előrejutást. Ez leginkább arra jó, hogy növelje a stresszt és balesetveszélyt okozzon. Ennél sokkal inkább eredményre vezet, a forgalom jóval magunk előtti figyelése, annak átlátása, és a helyzetekhez való gyors alkalmazkodás. A reggeli csúcsforgalomban jókat szoktam derülni azokon, akik tapossák a gázt és a féket, csikorogva indulnak, és állnak meg, cikáznak mint a villám, de a következő lámpánál valahogy mégis újra találkozom velük. (Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem keresem a gyorsabb haladás lehetőségét.)
Sokszor sietéskor, a gyorshajtás csak egy önmegnyugtatás, hogy az illető mindent megtesz az időben érkezésért, pedig adott forgalmi helyzetben, semmivel sem ér előbb célhoz, mintha nyugodt tempóban haladna, ráadásul a sebesség-kényszer még a stresszt is növeli, hiszen megpróbál a forgalom ritmusánál gyorsabban haladni, ami ritkán sikerül, és ez frusztráltságot okoz.

34. Ne versengjen az utakon! Sokan esünk abba a hibába, hogy néha meg akarjuk mutatni mindenki másnak, hogy a mi autónk gyorsulása a jobb, mi vagyunk a jobb sofőrök. Egy-egy ilyen manőver előtt jobb, ha eszébe jut, hogy a forszírozott gyorsulások 50-200 %-kal több üzemanyagot emésztenek föl, mint az amúgy egyébként dinamikus közlekedéshez szükséges gyorsítás!

35. Magyarországon különösen gyakori rossz szokás, hogy egy látszólag siető autósnak meg akarjuk mutatni, hogy "nehogymárazthiggyehogyőajobb!". Csak azért sem engedjük be, ha piros lámpánál valaki "sportosan" megérkezik mellénk, megmutatjuk neki, hogy a mi verdánk a jobb, mi tudunk jobban vezetni, és különben is...
Ezzel csak azt érjük el, hogy mivel az illetőt sikerült magunk mögött tartani, arra kényszerít minket, hogy gyorsabban haladjunk, mint szerettünk volna, hiszen az olyan ciki, hogy "nem engedtem be, most pedig araszolok előtte". Ez többletfogyasztást eredményez, és annak a veszélyét is, hogy gyorshajtás miatt bírságot kell fizetnünk.

36. Ehhez hasonló az, amikor mi akarunk zöld lámpánál mindenképpen elsőként elindulni, és legyorsulni mindenkit, hogy a következő, egy sávosra szűkülő részen mi lehessünk az elsők. Ha sikerült, de a mögöttünk jövő, később láthatóan gyorsabban szeretne haladni, mint mi, kellemetlenül érezzük majd magunkat, mert "hogy ha a lámpánál olyan sürgős volt, most mégsem tarthatom föl, az olyan ciki!", és emiatt megint csak gyorsabban haladunk, mint szerettünk volna, és megint szembesülünk a kényszerű gyorsabb haladás előbb említett kellemetlenségeivel.
Azt tanácsoljuk, hogy ha nem akar a megengedett sebességnél gyorsabban hajtani, és azt sem akarja, hogy "letolják az útról", akkor ezt az elsőként bevágást csak akkor tegye, ha a másik sávban lassabb jármű (busz, teherautó, tanulóvezető oktatását végző autó, idősebb sofőr, stb.) elé szeretne bekerülni, vagy ha nem hosszú az egysávos rész, és hamar elengedheti az Ön mögött jövő, gyorsabban haladni akaró autót, vagy ha a leszűkülő részen is lassú haladásra lehet számítani, és Ön csak a sorban akar előrébb kerülni.

37. Általánosságban elmondható, hogy ez a közlekedés nevű társasjáték akkor működik a legjobban, ha mindannyian udvariasak vagyunk. Ne féljen előnyt adni másnak, még akkor is, ha az illető esetleg "rossz fát tett a tűzre"!
Tapasztalatom szerint a közlekedésben is jól működik a bibliai mondás:
"Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt." (Prédikátor könyve 11.1) Azaz, ha bedobjuk az udvariasságot a közösbe, nem attól kapjuk vissza, akinek adtuk, hanem más közlekedőktől.
Azonban, ha Ön az egyetlen, aki miatt a másik félnek várakoznia kell, és az Ön elhaladtával ő is azonnal tovább tud hajtani, nem szükséges egy udvarias gesztus miatt lelassítania, hiszen, e nélkül is tud majd haladni a másik. Ne fékezzen feleslegesen! 

38. Ugyanakkor nem csak az előzékenységet kell elsajátítsuk, de azt is, hogy ha velünk udvariasak, azt észrevegyük, és késedelem nélkül elfogadjuk!
Ezért legyen résen! Gyakran megfigyelhető, hogy amikor valakit el akarunk engedni egy kereszteződésben, az illető, miközben arra vár, hogy elengedjék, össze-vissza bámészkodik, mintha nem is lenne neki fontos, hogy elengedik-e, vagy sem. (Ez talán a szociban belénk nevelt bűntudat-szindróma miatt van így. "Ó, engem nem kell elengedni, nem vagyok fontos, csak úgy ácsorgok itt...") Pedig nem csak maguk miatt kéne figyeljenek, mert azokat is föltartják ezzel, akik mögöttük várakoznak! 
A mai felgyorsult tempóban, az, aki be akar valakit engedni, nem vár sokáig, hamar megváltoztatja szándékát, és továbbhalad.
Mostanában többször előfordult, hogy egyértelmű fény- és karjelzésem ellenére, végül dudálnom kellett, mire az illető, akit el akartam engedni, végre fölocsúdott.
Ha Ön nem akar több lehetőséget elmulasztva sokáig várakozni, fontos, hogy amikor mások jóindulatára szorul, figyeljen oda azokra, akiktől azt várja, hogy el- vagy beengedjék, hogy egyből észrevehesse ebbéli szándékukat! 

39. Másik ide tartozó jellemző tünet, a "rejtőzködve kéretőzők"esete, akik arra várnak, hogy egy kereszteződésen áthaladhassanak, de közben a parkoló autók vonaláig sem mennek előre, így a keresztező úton, sűrű forgalomban érkezők, nem is vehetik észre, és így nem tudnak időben lelassítani, és udvariasan elengedni a várakozót. Dugja ki tehát kicsit az autó orrát! Annyira, hogy ne akadályozza a forgalmat, de időben észrevegyék, hogy ott van, és Ön is jó rálátással legyen a keresztező forgalomra! Ha sokáig nem engedik el, néha egy kis erőszakosságra, az autó fokozatos előre"lopására" is szükség van, hogy valaki végre rászánja magát az udvariasságra. (Azért csak óvatosan alkalmazza ezt, nehogy elsodorják autója elejét! Ez esetben sajnos szinte kivétel nélkül Önt hoznák ki hibásnak egy balesetnél!)