Elindulás-megállás

Elindulás-megállás. Lehetne kevesebbszer?

A legnagyobb energiát, az álló autó megmozdítása emészti föl. Mintegy 600 %-kal több üzemanyagot használ föl az álló jármű mozgásba-hozása és felgyorsítása, az 5-10 km/h-val gurulóéhoz képest. (Ez hétszeres fogyasztást jelent!)

Két összetevőn lehet változtatni (I, II.):

  

I. Kerülje el a felesleges elindulásokat!
  

1. Piros lámpánál, gyakori rossz szokás, ami különösen azokkal fordul elő, akik legelsők a lámpánál, hogy amikor úgy érzik, hogy a lámpának ideje lenne már "kizöldülni", a váltót egyesbe rakva,elkezdenek előrearaszolni, kétszer-háromszor is elindulva,és néhányszor tíz cm után újra megállva. Ilyenkor az egyszeri elinduláshoz egyébként szükséges üzemanyagnál, 200-400 %-kal is többet égetnek el. Ezt még gyakorlott, hivatásos sofőrök is elkövetik! Még BKV buszt is láttam így araszolni!
Csak akkor induljon el, amikor a lámpa tényleg zöldre vált,illetve, ha az Ön előtt várakozó autó tényleg elindult, és nem csak előregurult két métert, majd megállt, mert előtte még nem indultak el! Ne próbálja ezzel az araszolással siettetni a lámpát, csak üzemanyagot fogyaszt, valamint koptatja a motort és a hajtásláncot! Lépjen a fékre (tegye üresbe a váltót, és ne kinyomott kuplunggal várakozzon), és figyeljen oda, hogy csak akkor vegye le a fékről a lábát, amikor el is lehet indulni! Ezzel le is lehet szokni az araszolásról. Nekem ezt sikerült a legkönnyebben megváltoztatni.

2. Dugóban, vagy közlekedési lámpánál, ha a sor nem, de az Ön előtti autó előre gurul 2-3 métert, semmi szükség rá, hogy Ön egyből kövesse! Várjon, amíg a sor tényleg elindul! (Ez alól tegyen kivételt, ha azzal, hogy előrébb megy, segít valakit pl. a sávváltásban, az úton való áthajtásban, vagy abban, hogy megszűnhessen akadály lenni, például azáltal, hogy elhagyhatja a kereszteződést, ahova figyelmetlenül beragadt.) 

3. Viszont rendkívül fontos, hogy amikor a sor tényleg megindul, akkor Ön is azonnal induljon. Általános magyar hiba, hogy a közlekedési lámpák zöld jelzésén, a lehetségesnél jóval kevesebb autó halad át, mert a sor nem viszonylag egyszerre indul el, és nem haladás közben (tehát a sebesség növekedése miatt, azzal párhuzamosan) növekszik csak meg az autók közötti követési távolság, hanem valamilyen megmagyarázhatatlan okból, az a szokás alakult ki, hogy a járművek némi kivárás után, csak a menet közben szükséges - azonban a kezdeti kis sebesség mellett indokolatlan követési távolság kialakulása után indulnak az előttük haladó után. Induljon tehát egyszerre az Ön előtti autóval, és erre, mint követendő magatartásra minél több ismerőse figyelmét hívja föl!
Ez nem lesz azonnali hatással járműve fogyasztására, de ha kellően sokan alkalmazzák, gyorsulni fog a forgalom, kevesebb várakozásra lesz szükség!
(Viszont ilyenkor nagyon figyeljen, nehogy az Ön előtt haladóba hátulról belehajtson, ha az hirtelen megáll. Ne csak az Ön előtti járművet figyelje, hanem a teljes környezetet. Nagy divat áthajtani piroson. Ilyesmi pl. okozhatja azt, hogy az aki zöldnél elindult, hirtelen mégis blokkolni kényszerül...) 

(Ugyanígy érdemes betartania, hogy egy kereszteződésbe csak akkor hajt be, ha annak elhagyása már a behajtás előtt biztosnak látszik! Ezzel jelentős dugók kialakulása akadályozható meg. Addig is, amíg a rendőrség nem tudja megfelelő számú közlekedési rendőrrel súlyosan, és visszatartó erőt jelentőn szankcionáltatni az ilyen beragadásokat, mi autósok fogjunk össze, és figyeljünk erre oda! Ha minél többen betartjuk ezt a közlekedési ALAPSZABÁLYT, a beragadóknak annál cikibb lesz, hogy akadályozzák a többieket, és annál többen fognak odafigyelni erre, így csökkentve az üzemanyag és időzabáló, feleslegesen kialakuló dugók számát. Kérem, hogy erre is hívja föl minél több ismerőse figyelmét, hogy minél gyorsabban terjedjen a helyes mentalitás, és azok, akik beragadnak, minél inkább érezzék, hogy ezzel önmagukkal is kitolnak, hiszen nem csak ők akadályoznak másokat, de valószínűleg már ők sem ragadtak volna be, ha máshol, egy hasonlóan figyelmetlen autóstársuk nem tett volna ugyanígy, ezzel elindítva a dugó-láncreakciót... Ez is egy olyan "alulról jövő kezdeményezés", ami előbb-utóbb hatást ér el. Ön csak saját magát kötelezheti arra, hogy erre odafigyeljen, de kérem, tegye meg! Csak az egyes ember hozzáállásának megváltoztatásával javulhat a közlekedési morál és -helyzet. Kezdjük ezt mindnyájan önmagunkon, ne csak a másiktól, pláne ne a kormánytól, vagy a rendőrségtől várjuk csak a változtatást!)

4. Ha hosszabb, közlekedési lámpa nélküli szakaszon (bevezető utakon, rakpartokon, ferihegyi gyorsforgalmi úton, országutakon, autópályákon) dugóban araszolva, a kocsisor hirtelen meglódul Ön előtt, ne eredjen utánuk ugyanazzal a sebességgel, ahogy ők haladnak, csak akkor, ha előretekintve azt látja, hogy indokolt a meglódulás, mert most már tényleg akadálytalanul haladhatnak. Általában nem ez a helyzet, hanem sokkal inkább az, hogy a sor néhány tucat, esetleg néhány száz méter után újra lassításra, vagy megállásra kényszerül. Ha erre is figyel, Ön közel egyenletes sebességgel haladhat, nem kell feleslegesen felgyorsítson, csak azért, hogy minél hamarabb megállhasson...

Városban a gyors előrehaladást amúgy sem a rövid távokon elért nagy sebesség adja, hanem a körülmények folyamatos figyelemmel kísérése, az azokhoz való gyors alkalmazkodás, illetve a lehetőségek időbeni kihasználása.

Hogyan gyorsítson?
  

5. Akik látták, emlékezhetnek arra, amikor a hetvenes évek végén, az olajválság idején, volt egy takarékossági kampány, ami azt hirdette, hogy "gyorsítson lassabban!". Még egy plakát is él emlékeimben, ahol a gázpedált nyomó cipőtalp és a pedál között egy tojás nyugodott.
Hát, ezt sem jó szakember találhatta ki, az biztos! Sokkal inkább valamiféle pártszemináriumon nevelkedett, Volgában pöffeszkedő, agitprop funkci agyából pattanhatott ki! Így nem csak, hogy tutyimutyivá, másokat indokolatlan lassúsággal feltartóvá - bosszantóvá válik a vezetés, de még üzemanyagot megtakarítani sem lehet vele. (Nagy forgalomban a dinamikus haladás hiánya, a lehetséges előnyt kínáló helyzetek ki nem használása miatt, még akár jelentős többletfogyasztással is járhat.) 

A "tojásos" módszer mellett van még egy, amit sokan gondolnak hasznosnak. Ez pedig arra alapoz, hogy teljes gázadásnál teljesen kinyit a fojtószelep, ami csökkent bizonyos áramlásdinamikai veszteségeket, tehát csökkenti a benzinigényt. Ez a fojtószelep miatt csak benzines autóknál működik, és azokból is csak a régebbi vezérlésűeknél, ahol a gázpedál még közvetlenül hat a fojtószelepre, és nem csak a komputert utasítja.
A módszer szerint padlógázt kell nyomni, és nagyon hamar (kb. 1.500-as fordulaton) kell feljebb váltani. Ezzel az a gond, hogy habár némi megtakarítás elérhető vele, meglehetősen idegessé válik ettől a vezetés, nevetségesen hat a meglóduló, majd minden váltáskor megtorpanó autó, azon kívül előfordulhat, hogy a nem tökéletes égés miatt elégetetlen üzemanyag távozik a motorból, ami tönkreteheti a katalizátort. Automata váltók esetén nem is működik ez a trükk.

  

Akkor mi a legjobb módszer?
  

A legjobb hatásfokú (leggazdaságosabb) gyorsítás jobban kihasználja a motor erejét, és nem csigalassúsággal éri el a kívánt sebességet. Persze nem a csikorgó/füstölgő gumikkal, üveghangig pörgetett motorral történő "kilövésre" gondolunk. 

A legtöbb autónál valahogy így érdemes: enyhén dinamikusan, de semmiképp sem vadul! Tehát városi forgalomban, ha nem az intenzív gyorsulás, hanem a gazdaságosság a cél, akkor úgy nyomja a gázpedált, hogy a gyorsulás viszonylag jól érezhető, de ne túl intenzív legyen! Váltani a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál, illetve a közelében érdemes, ami a legtöbb átlagos benzines autón a maximális fordulatszám 40-55 %-a között van, dízeleknél kb. 30-40 % közé esik. (Attól is függ, hogy a motor hengerenként 2, vagy 4 szelepes-e.) A pontos adatokat a legtöbb autó üzemeltetési kézikönyve tartalmazza, a műszaki adatok fölsorolásánál. Ha nem áll rendelkezésre a gépkönyv, percek alatt kideríthető az Interneten. Sajnos manapság főleg a teljes terheléshez (azaz a teljesen nyitott fojtószelephez) tartozó görbéket adják meg, a valósághoz jóval közelebb álló ún. részterhelési diagramok nem jellemzőek, pedig a fentiek szempontjából ez lenne hasznosabb, ugyanis részterhelésnél a nyomatékgörbe a kisebb fordulatszámok felé tolódik el. Ha tehát nem áll rendelkezésre részterhelési görbe, akkor a teljes terheléshez tartozó nyomaték maximumnál kisebb fordulaton érdemes feljebb váltani. A legjobb fogyasztáshoz tartozó váltási fordulatszámot érdemes kikísérleteznie: hova esik ez az Ön autója esetében! 
A gépkönyvet, más néven üzemeltetői kézikönyvet azért is érdemes átolvasni, mert általában található benne egy hasonló című fejezet: "Gazdaságos és környezetkímélő vezetés", ami hasznos információkkal látja el a gyorsítással, sebességváltással kapcsolatban is, az adott autó sajátosságainak figyelembevételével.

Tapasztalja ki, hogy milyen ütemben kell benyomnia a gázpedált ahhoz, hogy ez a fordulatszám ütemesen elérhető legyen, ugyanakkor a motor csak a szükséges mennyiségű üzemanyagot kapja!

Ha márkaszervizben jár, kérdezzen rá, hogy az adott autó mit szeret jobban, mikor takarékosabb? Vannak pörgősebb motorok, amelyeket kicsit erősebben érdemes gyorsítani, másokat finomabban. Valamelyiknél a fent leírt százalékok alatt feljebb kell váltani, valamelyiket esetleg fenti felső határnál is jobban ki kell pörgetni a váltás előtt. Ha a szakszerviz nem tud információt adni, kísérletezzen Ön, illetve kérdezze meg a márkaklubok tagjait is. (Nem biztos, hogy az első fórum-hozzászólás lesz a tuti, többek véleménye kell.) 

6. A terepviszonyok is beleszólnak abba, hogy meddig húzassa ki a motort. Emelkedőn, vagy nagyon megterhelt autóval pl. gazdaságosabb a finomabb gyorsítás.
Autóúton-autópályán, a magasabb elérendő sebesség miatt, a magasabb fordulatszám-tartományokig kell pörgetni a motort, különösen a 3. fokozattól kezdve.) 

Visszatérve a "tojásos" gyorsítás állandó alkalmazásának árnyoldalaira, ez különösen, ha gyors (alacsony fordulatszám melletti) felváltásokkal együtt alkalmazzák, a gazdaságtalanságon túl az autó "ellustulásához*" is vezet, valamint a koromszűrős dízelek koromszűrőjének sem tesz jót.
[*Az autó ellustulása azt jelenti, hogy a motorban (főleg a szelepek környékén) a túlnyomó részt kis fordulat melletti használat miatt felrakódások keletkeznek, amik károsan befolyásolják a gázcserét.] 

7. Azok számára, akik szeretnek autójukkal dinamikusan közlekedni, illetve szükség esetére: A maximális gyorsításhoz nem az egyből tövig nyomott gázpedál szolgáltatja a motornak az optimális mennyiségű üzemanyagot. A legnagyobb gyorsításhoz is a pedál folyamatosan növekvő benyomására van szükség. Ha az optimálisnál gyorsabban nyomjuk be a pedált, az a régebbi autókon a keverékképzés fajtájától függően, vagy túl dússá, vagy túl szegényessé teszi az üzemanyag-levegő keveréket (ez utóbbi a jellemzőbb), így nehezítve a motor dolgát a teljesítmény hatékony leadásában. Ha Ön szeret gyorsan elindulni, tapasztalja ki, hogy milyen sebességgel kell benyomnia a gázpedált a legnagyobb gyorsításhoz.
Ma már egyre elterjedtebbek az olyan motorok, ahol a gázpedál benyomása csak a vezérlőkomputernek ad parancsot (fly by wire), amely mindig a kívánt teljesítmény-leadáshoz szükséges optimális mennyiségű üzemanyagot juttatja a motorba. Az ilyen gázpedált érdemes csak tövig nyomni a maximális gyorsításhoz.

8. Csúszós úton (késő őszi, téli, kora tavaszi nyálkás időben, kezdődő esőben) a gyorsítás a szokásosnál kisebb gázzal történjen, ugyanis "slip" hatás érvényesül. Ilyenkor a kerék észrevehetően nem pörög ki, de néhány százalékkal valójában gyorsabban forog, mint amennyire az autót viszi előre, hiszen a csúszós úton kevésbé tud megkapaszkodni a gumi. Ez is többletfogyasztást okoz. 

  

Jól megtanultuk, de inkább felejtsük el!
  

9. Mi még az autósiskolában úgy tanultuk, hogy a váltást csak szép sorban szabad végezni: 1-2-3-4-5. (Hol volt akkor még 5. sebesség az "ezerkettesen"!? A szerencsések vezettek csak "ötgangos" autót az ATI-nál! - Ha ezt teljesen érti, biztos 1980. előtt született! :-D)

Pedig, ütemesen haladó városi forgalomban - (viszonylag) sík terepen, és enyhe lejtőn - a 4. fokozatot egyszerűen el kell felejteni! Ha elérte a tartani kívánt 50-55 km/órás sebességet, a 3-as után egyből kapcsoljon 5-ösbe. A mai motorok többsége megfelelően rugalmas ahhoz, hogy sík terepen már 50 km/h sebességnél, 5. sebességfokozatban is rángatás-mentesen, erőlködés nélkül hajtsák az autót. Ennél a sebességnél már, a 4. sebesség használata, folyamatos tempós haladást lehetővé tévő forgalomban, sík úton, csak fölösleges megszokás. Egy adott sík útszakaszon, ahol azonos sebességgel 4-es helyett 5-ös fokozatban halad, 10 - 15% üzemanyag megtakarítás is elérhető.
Tehát, amennyit csak ésszerűen lehet, városban is közlekedjen 5. fokozatban!
Három dologra azonban figyeljen oda! 
Az egyik: a (kocsi méretéhez képest) kisebb űrtartalmú, ill. erőtlenebb motorok esetében elképzelhető, hogy az autó 5. sebességfokozatban 50-55 km/h sebességnél csak erőlködik. Ebben az esetben ezt a módszert ne használja!
A másik, pedig egy olyan hiba, ami figyelmetlenség esetén könnyen rendszeres velejárója lehet a módszernek! Ha a forgalom tempója nem teszi lehetővé az ötös fokozatba kapcsolást, ne felejtse a váltót hármasban, hanem kapcsoljon fel négyes fokozatba, illetve ha kissé le kellett lassítania (mondjuk 45-re) akkor gyorsításhoz kapcsoljon vissza a megfelelő fokozatba, és ne hagyja, hogy a motor ötösben erőlködjön, mert rossz lesz a gyorsítás hatásfoka.
A harmadik pedig az, ami eleinte különösen könnyen előfordul, hogy 5. sebességben haladva, mire ránézünk a sebességmérőre, az már jóval 60 km/h feletti értéket mutat, ugyanis a fülünkkel megszoktuk, hogy városi forgalomban, 50-60 között milyen hangja van a motornak, és az a hang 5. fokozatban nyilván magasabb sebességnél jelentkezik.

A fentiek nem az az elsődleges üzenete, hogy ötösben haladjon, hanem az, hogy a gyorsításnál kihagyhat sebességfokozatokat. Ha a haladási sebesség nem engedi az 5. fokozatot, akkor ezt ne úgy alkalmazza, hogy hármasból ötösbe vált, hanem úgy, hogy kettesből négyesbe. Ha az autója hatsebességes, ennek megfelelően alkalmazza ezt! Dinamikusabb gyorsításnál, ha mondjuk kettesben húzatja az autót 60-ig, még az is működik, ha kettesből egyből ötösbe vált. Ezt gyakorolni kell, hármasba ugyanis szinte beesik a váltó, ötöshöz viszont oda kell figyelni. 

Figyelem! Érdemes kizárni egy zavaró tényezőt is, ha tényleg a fogyasztás javítása a cél: a hangos zenehallgatáslehet, hogy örömtelibbé teszi az autózást, de a mellett, hogy veszélyes, hiszen kizárja a fontos környezeti zajokat (sziréna, duda, közeledő motoros), a motorhangot is elnyomja, így hajlamossá teszi a sofőrt a motor túlzott pörgetésére, a magasabb fokozatba kapcsolás késleltetésére, vagy elhagyására. 

10. Ha kisebb sebességgel, de egyenletesen, gyorsításokat és lassításokat nem igénylő módon lehet haladni, akkor válassza ki azt a sebességfokozatot, amelyben a motor a legalacsonyabb fordulatszámon jár, erőlködés nélkül. Ilyenkor is, ha gyorsítania kell, vissza kell kapcsolni egy-két fokozatot!
Azt, hogy a motor még az optimális fordulatszám-tartományon belül van-e, egyszerűen leellenőrizheti azzal, hogy kipróbálja, hogy egy finoman növekvő gázadással érezhetően képes-e gyorsítani az autót. Ha nem, akkor eggyel kisebb fokozatba kell váltani.
Természetesen sohase gyorsítsa túl az autót, hogy azután fékkel kelljen a sebességet a forgalom ritmusa, illetve a megengedett sebesség szerint csökkentenie!